Írni Alízról nehéz, mert szeretem és nagyon fontos nekem. Az idei Fringe-ből kimarad, de megmutatkozik majd más helyeken, Szigetre utazik el és a Szárnyas Sárkány földjére, elmegy Gutára is, ha meghívják, szívesen menne Alíz, mert amellett, hogy szégyenlős, mint minden tisztességes lány azért nagyon szeret mutatkozni is. Ezzel a kettősséggel küzd belül és kívül és ezért döntött úgy, hogy paravánt húz maga és a közönség közé, mint tusoláskor. Idomjai látszanak, sziluettje sejlik, hangját is hallattja, mozdul a zenével, néha kitüremkedik a térbe, néha beletüremkedik a tér. Játszik, mint minden lány a színekkel, a fényekkel, a hangokkal, a festékkel, a naggyal és a kicsivel, az arányokkal és rövidülésekkel és hosszulásokkal, a torzzal és az éppel, a tárggyal és a tükörképpel. Mindent nagyon komolyan vesz és ugyanakkor felszínesen könnyedén, mert játéknak tekinti. Mozgásával kísérletezik, határait feszegeti, valamit kutat, valaminek a mélyéig akar hatolni, dimenziókat keresgél, az illúzió és az úgynevezett valóság határán. Ebben a pozícióban a paraván függönnyé, májává válik és kifejezi azt a dimenzióhatárt, mely az álmot az ébrenléttől, a normál tudatállapotot a transztól elválasztotta, s visszaadja a paravánnak eredeti kultikus, rituális funkcióját, az árnyjátákban halottakat és szellemeket megidéző Jáván, Balin, Kínában, Japánban, az arab és perzsa világban vagy Indiában. Ebben a minőségében Alíz sámánná alakul, vagy dévivé, esetleg gésává: funkciója mindig ugyanaz, ez esetben nőként átélni és átvezetni az élet különböző mélységű, azaz transzos és evilági rétegeit egymásba. Célja természetesen a szórakoztatás, gésatánc, vagy istennőzés, de ebben a minőségében túl is árad magán és közvetítővé válik az isteni és az emberi világ között. Az áthallás és a megfejtés lehet primér szexualitás de lehet miszticizmus vagy vallási rajongás, lehet a módosult tudatállapotok és az alap tudatállapotok közötti csere játéka, de tekinthetjük csupán egy lánynak is, akit Alíznak hívnak, és aki éppen olyan, mint Te vagy én.